14.rész
Közeleg a karácsony, a kastély falait már díszitik...az első hó még várat magára...remélem nem lesz fekete karácsonyunk...Lassan itt a téli szünet, már én is nagyon várom.
Mr. Lancasterrel jól haladok etikettből, viszont, nem ápolok vele túl jó viszonyt. Nem szereti a neveletlenségemet, pedig igyekszek minden tőlem telhetőt megtenni. Mivel a tanárúr egy hétig nem ér rá, így az órák is elmaradnak. Semmi teendőm nincs egész héten, az órák nagyja is elmarad a sok készülődés miatt. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit kimozdulok a kastélyból és elmegyek Londonba vásárolni a nyáron félretett pénzemből.
Magamra kaptam a ruháimat és a kabátot, majd a titkárságon engedélyt kértem, hogy elmehessek.
A belvárosban a ruhaboltokat céloztam meg először, vettem új harisnyákat, szoknyákat, garbókat és pulcsikat...Miután már úgy éreztem, hogy elég lesz, elmentem a manikűröshöz, ahol a félhosszú körmeimre fekete alapon ezüst hópelyhek kerültek.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve betértem a fodrászatba és elbeszélgettem a fodrásszal, hogy mit kezdhetnék a hajammal. Végül egészen vállig levágattam és a vörös melírjaim helyére lilák kerültek.
Ruhákkal a kezemben, visszatértem a kastélyba, majd felpróbáltam őket.
A hét további része eseménytelenül és unalmasan telt...már csak két nap karácsonyig...
Azt rebesgették, hogy Mr.Lanchaster visszajött a kastélyba. Izgatottan felöltöztem és rendbe tettem magam, majd a tanáriba vettem az irányt. Kopogás nélkül 'berobbantam' az ajtón, de csak Mrs.Nelsont találtam ott.
- Jó reggelt kívánok, Miss Brightmore, tudom Mr.Lanchastert keresi, de még akadt egy kis dolga. Azt üzeni, hogy majd este nyolckor lesz ideje a plusz órára.
- Értem Mrs.Nelson, köszönöm - szontyolodtam el egy kicsit - Viszont látásra - majd kisétáltam az ajtón.
Estig elfoglaltam magam a könyvtárban, hosszú és unalmas délutánom volt. 7-kor lementem vacsorázni, majd fel a szobámba fogat mosni, megigazítottam a sminkem...
Háromnegyed nyolckor már a Tanár Úr szobája előtt álltam...vajon túl korán jöttem? Benyissak, ne nyissak?
Az előbbi mellett döntöttem, halkan kopogtam, majd benyitottam. Az asztalnál ült, látszólag belemélyedve egy könyvbe.
Megdermedtem...egy szál törölközőben volt, túl korán jöttem...
- Elnézést, túl hamar jöttem - fordultam el ugyanúgy mint múltkor.
- Semmi gond Miss Brightmore, már megszoktam - mondta fel sem nézve a könyvből.
- Felöltözne, hogy elkezdhessük az órát? - kérdeztem lányos zavaromban.
- Kedves Brightmore kisasszony, maga jött 15 perccel hamarabb, nekem van még 15 percem az olvasásra - vágott vissza.
- Már elnézést kértem! - csattantam fel.
Ő egy szó nélkül felállt a helyéről és a szekrényhez sétált, azt kinyitva ruhák után kutatott, háttal nekem. Nem rég tusolhatott, széles, izmos hátán még vízcseppek csordogáltak. Szememet mágnesként vonzotta, nesztelenül közelebb léptem, kezem akaratlanul is felemelkedett és hátának sima, nedves bőréhez ért. Végig simítottam bőrén, Ő pedig dermedten állt, de a következő pillanatban hirtelen felém fordult.
- Ezt ne! - suttogta idegesen és abban a pillanatban csuklóimat vasmarkok szorították.
- Miért ne? - kérdeztem dacosan.
- A tanárod vagyok Jessy! - szólított a keresztnevemen.
- Eresszen el! Ez fáj! - próbáltam kitépni kezeimet az övéi közül, de nem engedett.
Hirtelen ellökött magától én pedig a földre estem. Ijedten néztem fel rá. Arcán, számomra ismeretlen érzés suhant át, már nem volt dühös...kezét felém nyújtotta. Mit akarhat? Az előbb lökött el magától.
Kezemet félve csúsztattam övéi közé, amik megszorítottak és felhúztak a földről. Bal keze a csípőmre, jobb keze pedig a hajamon át a tarkómra siklott és finoman maga felé húzott, még mindíg nem néztem fel rá, egyre közeledő mellkasát láttam csak. Megrémített, hogy ilyen hatalma van felettem, nem ellenkeztem. Fejét lehajtotta, ajkai hajamhoz értek. Szívem fájó dübörgésbe kezdett, arcom kipirult és mindenem reszketett. Kezeim testem mellett lógtak tehetetlenül. Kezével könnyedén fordította arcom maga felé. Tekintetem ajkaira tévedt, Ő pedig az arcomat fürkészte.
A feszültséget ajtónyitódás szakította meg. Mrs. Nelson állt az ajtóban elkerekedett szemmel...mindketten felé kaptuk fejünket.
- Elnézést - hadarta a tanárnő és már csak az ajtócsapódást jelezte, hogy itt járt.
- Ugye tudod, hogy ezért téged kicsapnak és engem elbocsájtanak? - kérdezte rám nézve.
- Nem! - téptem le kezeit magamról - Az nem lehet! Nekem nincs hova mennem, nincs senkim! - keltem ki magamból.
- Én időben szóltam, hogy ne csináld.
- Tudom - rogytam a földre reményvesztetten.
Most nem sírtam, a félelem és a kilátástalanság belémrekesztette könnyeimet.
Az ajtón az igazgató rontott be szitkozódva. Majd felém fordulva két lehetőséget helyezett kilátásba...egyik sem volt túl kecsegtető.. Vagy elhagyom az iskolát, vagy fegyelmi eljárás indul ellenem.
Mr. Lanchaster felé pedig alázatosan fordult, próbálta az én hibámnak betudni az egész incidenst. Mintha a tanárúr maga az AtyaÚristen lenne...Mi ütött az igazgatóba? Miért alázkodik meg?
- Igazgató Úr, nem érdemlem meg, hogy még egy lehetőséget kapjak. Tanárként nekem kellett volna észnél lennem, ezért én is elmegyek az iskolából.
Az igazgató bólintott, majd kisétált az ajtón. Mr. Lanchaster pedig az asztalához sétált és egy cetlire írt valamit, majd a kezembe adta.
Ez állt rajta: London SW1A1AA
BlackRaven
Komikat pls^^
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
