[302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
egyszerűen imádom hogy lehet ilyen jót irni naon favorit ez a töri kövit kivi leszek mi lesz |
nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon de nagyon jó lett!!!!!!!!!!! várom a kövit!!!! siess vele!!!!! szia:-) |
wíííííííííííííííííííííííííí:D annyira jóóó (L)(L)(L) imádom:)
siessetek a kövivel! |
34. fejezet
-Játszunk. Csatlakozol? –kérdezte kedvesen Joe.
-Nem köszi már késő van, és holnap suli, délután pedig próba és felvételek. Jobb lenne ha te is lefeküdnél már Tay, mert holnap sok a dolgunk. –mondta Nick, majd lement a konyhába.
-Nicknek igaza van! Én is elmegyek aludni. Jó éjt. –állt fel Tay, és egy puszit nyomott Joe arcára, majd ő is elment aludni.
Beért a szobájába és ledőlt az ágyára. Mivel nem tudott elaludni, a másnapi teendőin kezdett gondolkodni.
Eközben Nick megitta a meleg tejét, de a saját szobája helyett Tay szobájába ment, szánt szándékkal. Hiányzott neki a lány, pedig egy házban laktak. Meg akarta ölelni, és a karjai közt akarta érezni. Bement és bebújt a takaró alá. Mivel Tay még nem aludt, ezért a fiú minden mozdulatát érezte, de úgy tett mintha aludna. Nick átölelte Taylort és úgy tértek nyugovóra.
Tay reggel boldogan nyitotta ki a szemeit, hiszen azt hitte Nick mellett ébred, de a fiú sehol se volt. Taylor kikászálódott az ágyból, és lement a konyhába inni egy kávét. Már mindenki lent volt, kivéve Nicket.
-Jó reggelt mindenkinek! –mondta a lány.
-Jó reggelt! –mondta a család szinte egyszerre.
-Nick már felébredt? –kérdezte Denis Taytől.
-Nem láttam. Szerintem még alszik. –válaszolt a lány.
-Lassan készülődnötök kéne a próbához. –mondta idősebb Kevin.
-Igen apa de amíg Nick alszik… -akadékoskodott Joe.
-Ébressze fel valaki! Tay megtennéd szivem? –kérte Denis.
-Igen persze. –engedelmeskedett Taylor.
Tay felballagott az emeletre és benyitott Nickhez.
Nick épp egy szál farmerben telefonált barátnőjével, Mirandával.
-Igen találkozhatunk este! De most mennem kell. Szia! –mondta Nick a telefonba majd letette.
-Ne haragudj, hogy csak úgy benyitottam, de azt hittük hogy még alszol, és már kéne készülni a sulira, meg a próbákra. –szabadkozott Tay.
-Semmi baj, csak a barátnőmmel beszéltem. Mindjárt megyek.
-Oké! Amúgy hogy aludtál? –kérdezte Taylor gyanakodva.
-Nagyon jól! Szépeket álmodtam! –válaszolta Nick mosolyogva.
-Úgy látszik hogy csak velem tudsz jól aludni! –gúnyolódott Tay.
-Honnan tudod?
-Onnan hogy fenn voltam amikor bejöttél.
-Ne haragudj, de sztükségem volt arra hogy veled legyek, és nagyon jó volt!
-Akkor miért tűntél el reggelre?
-Nem lett volna jó, hogy ha bárki is meglátott volna minket egy ágyban.
-Igen ez igaz!
-De többet nem fog előfordulni! –komolykodott Nick.
-Igen hiszen mi csak barátok vagyunk! –mondta Tay és kilépett a szobából. „Többet nem fordul elő” visszhangzott a fülében. |
hát ez nagyon jó lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
húúúú hát én jól lemaradtam............................
na de belhoztam a lemaradásomat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
nagyon jó lett ez a rész nagyon tetszik!!!!!!!!!!!!!!
áááááá Nick egy szál türcsiben??????????ez is nagyon tetszett:D
és kíváncsi vagyok a kövire is !!! úgy hogy siess vele!!!!!
szia:-) |
Anyám nagyon jó...De Nick hogy lehet ennyire hülye..már bocs..a saját tesójára féltékenykedik... |
azta mindenitxDDDDD baszus ez nagyon jó lett féltékenyke :D:D kövit de hamar |
óóóóóó :) a kis féltékeny xD(L)
alig várom,hogy összejöjjenek:) siessetek a kövivel mert most nagyon izgatott lettem :P |
33. fejezet
-Asztalhoz gyerekek! Kész az ünnepi vacsi! –kiabált Denis.
-Segítek behozni a levest! –mondta Tay.
-Köszönöm kincsem, de ráérsz holnaptól segíteni a házimunkában. Most menny csak, és beszélgess a fiúkkal!
-Oké! Kösz Denis! Mindenért! –ölelte meg Tay az asszonyt, majd visszaült az asztalhoz Joe és Nick közé.
-És akkor most két évig itt fogsz lakni? –kérdezte Joe.
-Miért nem örültök? –mosolygott Tay.
-De igen! Nagyon! Ez király! Csúcs szuper! –mondta Nick, Kev, Joe és Frankie.
-Akkor jó! Már nagyon várom hogy veletek tölthessem a karácsonyt!
Miután megvacsoráztak, mindenki szétszéledt a saját háló és fürdőszobája felé. Miután segített leszedni az asztalt, Tay is ugyan ezt tette. Zuhanyozás után felvette a pizsijét, és lehuppant az ágyára. Majd azon kezdett gondolkodni, hogy kié lehet az a hálószoba amibe az ő szobájából is át lehet menni. Mivel nagyon furdalta a kíváncsiság, úgy döntött megnézi. Benyitott, és mivel nem volt bent senki, bement. Körbenézett . A szoba kék volt. Tele volt bandák posztereivel, kották voltak a földön, az íróasztalon, a franciaágyon, mindenhol! A földön heverő papírokat leszámítva, elég tiszta volt. Egy gitár hevert az ágyon. Tay leült az ágyra, majd azon filózott hogy ki lehet a szoba tulajdonosa. A gitárból, a poszterekből, és a dalszövegekből nem tudta eldönteni, hogy a három zenészfiú közül ki lakik ebben a szobában. Abban viszont biztos volt hogy nem Frankié. A kezébe vette a gitárt, és elkezdte játszani az egyik új, félkész számát. Egyszer csak kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Nick lépett ki rajta, aki majdnem meztelen volt, csak egy törölköző volt a derekára csavarva.
-Tetszik a szám! –mosolygott Nick.
-Köszi! Ne haragudj, hogy csak így betörtem a szobádba, de furdalt a kíváncsiság, hogy mégis melyikőtök szobája nyílik az enyémből. –pirult Tay a majdnem meztelen fiú látványától.
Csak a felsőtestét bámulta, le se tudta venni róla a szemét.
-Hát igen, én vagyok a szomszédod! De most ha nem haragszol felöltöznék, mert már eléggé fázom. –nevetett Nick.
-Igen, persze! Majd reggel találkozunk! Jó éjt! –hadarta Tay, majd átment a saját szobájába.
Miután felocsúdott, úgy döntött hogy mindenkinek jó éjszakát kíván.
Az első Frankie, a másodikak a szülők voltak, a harmadik Kev, a negyedik pedig Joe lett volna, de amikor bement Joe szobájába, őt sehol se látta. Majd mior már épp ki akart menni, egyszer csak felállt az ágy mögül a fiú.
-Szia! Csak jó éjszakát akartam kívánni.
-Ó szia! Bocsi csak egy videó játékot kerestem, de már megvan.
-Minek az neked ilyen késő este? És miért az ágy alatt tartod? –nevetett Tay.
-Ne nevess, de nekem minden lefekvés előtt kell játszanom egy keveset, különben nem bírok elaludni. –magyarázta Joe.
-Hehe! Ez aranyos! Csatlakozhatok?
-Igen persze! Az király lenne! –örvendezett a fiú.
Elkezdtek játszani. Nagyon jól érezték magukat, sokat poénkodtak és röhögcséltek. Észre se vették, de annyira elmulatták az időt, hogy már hajnali 1 körül volt. Nick nem tudott aludni, és ezért elindult a konyhába egy pohár langyos tejért. Mikor Joe ajtaja elé ért, nevetést, kuncogást hallott. Benyitott. Joet és Tayt látta, akik épp nagyban játszottak.
-Ti meg mit csináltok ilyen későn? –kérdezte nem épp kedves hangon. |
De most járnak vagy csak barátok?????lamaradtam sorry ja és naon jó lett |
wííííííííííííííííííííííííííííí (L)(L)(L) imádom(L)
köszii kösziii kösziii(L)
kövit!!! lécciiiii(L) annyiraa jóóó..itt sikítozok még mindig xD |
Csak neked Jess!!:P Köszi hogy olvastad a blogot is!!! |
32. fejezet
Mindhárman szomorúak voltak, de főleg Nick és Joe.
Mikor beléptek a nappali-étkező-konyhába nagyon elcsodálkoztak.
-Mik ezek a díszek? –kérdezte Nick.
-Buli készül? Mert most nem vagyunk bulizós hangulatban! –mondta szomorúan Joe.
-Miért, mi a baj? –kérdezte mosolyogva idősebb Kev.
-Hát ma repült Tay Londonba . –búslakodott Joe.
-Nem tudom hogy mi lesz ezután! –mondta csalódottan Nick, majd hozzátette: Mármint a CD-t meg a videó klipet hogy fogjuk befejezni!
-Van egy meglepetésünk a számotokra! –nevetett Denis.
-Frenkie rajtad a sor! –mondta idősebb Kevin.
-Igenis Apa! –intett Frenkie, és már rohant is fel az emeletre Tay ért.
-Mi folyik itt? Semmit sem értek! Most akkor mi van? –kérdezték a fiúk.
-Hát van egy meglepetésünk, hogy felvidítsunk titeket! –mondta Denis.
-Ez csak akkor lehetséges, ha Tay nem ment Londonba! –szomorkodott Nick, aki a lépcsőnek háttal állt.
Kev és Joe tátott szájjal bámulták a lépcsőt.
-Ti meg mit bámultok? –kérdezte a fiú, mert nem értette hogy mi is folyik körülötte.
-Fordulj meg öcskös! –mondta Joe, majd a lépcső felé kezdett rohanni Kevinnel együtt.
Nick megfordult és egyszerűen nem hitt a szemének. A lépcsőn Tay állt, és csak úgy ragyogott a boldogságtól. Alig kapott levegőt Joe és Kev ölelésétől. Nick nem Taylorhoz, hanem a szüleihez ment először.
-Köszi Anya, Apa! –mondta hálásan a fiú. És akkor most itt fog lakni?
-Igen kicsim, két évig biztos, hogy velünk fog lakni! De most menny és köszönj neki! –mosolygott Denis.
-Oké! Már rohanok is!
Nick Tay felé kezdett rohanni, és Tay is ugyan ezt tette miután szabadult a másik két fiú öleléséből. Egymáshoz futottak, majd Nick felkapta tayt és szorosan megölelte.
-Azt hittem hogy soha többet nem láthatlak! –suttogta a fiú a lány fülébe.
-Én is! De azt nem éltem volna túl! –mondta Tay, és egy puszit nyomott a fiú arcára.
Majd a család gyanakvó pillantásai miatt elpirulva szétrebbentek.
|
wíííííííí
most olyan izgatott vagyok! kövit!gyorsan!gyorsan mert megőrülök xD |
31. fejezet
1 hét múlva Mr. És Mrs. Adams repülőre szállt, és Londonba utazott. Tay sokáig nézett a repülő után. Már most hiányoztak neki a szülei, ám hihetetlenül boldog volt, amiért itt maradhatott. Szinte már minden cucca a Denise által berendezett szobában volt. Amiről persze a fiúk nem tudtak. Új otthonából csak a CD-i és egyéb apróságai hiányoztak, ám ezek az apjától kapott autóban voltak a reptér előtt. Lassan el kell indulnia, Denise délre várja. Épp indulni készült, mikor megcsörrent a telefonja.
A Hollywood records stúdiójában:
Nick 6-odszorra rontotta el a ritmust. Egyáltalán nem érdekelte. Több mint egy hete nem látta Tayt, ráadásul a lány épp ma repül Londonba. És ő el se köszönhet tőle, mert nem mehet ki ebből az átkozott stúdióból. Ennek tetejében az anyja is nagyon furcsán viselkedik. 3 napja ki se jön az emeleti vendégszobából, és őket sem szívesen látja otthon. Még Frankiet is az apjukra bízta. A francba! Nick tudta, hogy nem azon gondolkodik amin kellene. Mirandát már majdnem 3 hete nem látta, és a telefonhívásait se fogadta, mégse hiányzott neki a lány. Tay annál inkább, a szeme színe, a nevetése, még az is mikor csak nézte őt. Nick meg volt bizonyosodva arról, hogy kezd becsavarodni. Ugyan, hogy hiányolhatja már a lány látványát is vagy a hangját?!
Sejtette, hogy már nem éri el, mégis Tay számát tárcsázta.
Tay elővette a mobilját, és Nick nevét látta a kijelzőn, majd kinyomta a telefont. Nick ebből rögtön azt gondolta, hogy Tay már a repülőn ül, és London felé tart. Ettől a gondolattól nagyon elszomorodott, és mivel a munka sem ment neki aznap, úgy döntött inkább hazamegy.
Eközben Taylor is az új otthona felé vette az irányt, az új kocsijával, amely a két év összes karácsonyi és szülinapi ajándékát pótolja. Nagyon boldog volt, hogy itt maradhat a barátaival, de kicsit tartott Nickel egy házban élni. Mikor hazaért, egy csodásan feldíszített nappalit látott maga előtt. Frenkie, Denise és idősebb Kevin pedig sürgött-forgott. Denise vacsorát készített, Frenkie és id. Kev pedig terített és díszített. Annyira elfoglaltak voltak, hogy csak pár perc múlva vették észre, hogy Tay megérkezett. A lány megköszörülte a torkát, amire mindenki felfigyelt.
-Ó már meg is érkeztél? Már nagyon vártunk! –örvendeztek a szülők.
-Menny fel gyorsan, és pakolj ki mielőtt a fiúk hazaérnek! Frenkie majd felkísér! –mondta Denise.
-Gyere! –mondta Frenkie, majd kézen fogva Tayt, felmentek az emeletre.
Az emeleten Frenkie kinyitotta a bal oldalon lévő második ajtót, majd anyukája hívására lement a földszintre. Taylor belépett a szobába, ami nagy és napos volt. Középen egy tágas francia ágy, a jobb oldali falnál pedig egy nagy íróasztal volt. Tay még három ajtót látott a szobájában. Kinyitotta mind a hármat. Az első mögött egy gyönyörű nagy gardrób, a második mögött egy fürdőszoba, a harmadik mögött pedig valamelyik fiú hálószobája volt. Amíg Tay pakolt, a fiúk hazaértek.
|
de ari naon jó lett kövit! |
30. fejezet
-Értem! És mit szeretnél, mit tegyek? –Denise nagyon sajnálta a fiát és Tayt is, bár még nem ismerte.
-Ne engedd, hogy elvigyék! Kérd meg a szüleit, hogy hagyják itt! –sorolta Nick.
-Ohh, kicsim… ez nem így megy. Ez az ő magánügyük! Nem avatkozhatok csak úgy bele. Ha csak… -kezdte Denise, majd felkapta a táskáját és kirohant a házból.
Nick ott maradt és kezdte sejteni, hogy egyáltalán nem érti a nőket.
Tay másnap megjelent a próbán, de még szomorúbb volt, mint előző nap. De Nick se volt fényes állapotban, sőt Joe, Jen és Ashley sem.
Mivel Tay a verseny és a próbák miatt sokat halasztott, ezért szerdától újból iskolába járt. Szerencsére Ash és Jen segítségével gyorsan behozta a lemaradását. Eközben csomagolni kezdett. Tay erős lány volt, ám most nem volt olyan este, hogy ne sírva aludt volna el.
Tay az elutazása előtt vagy Jennél, vagy Ashnél, esetleg a Jonas-házban töltötte az idejét. Mikor egyik este hazaért, egy szép, barna hajú nőt látott a nappaliban, miközben a szüleivel beszélt.
-… a fellépések, a turnék. Végre beindulhatna a karrierje. –mondta épp mikor Tay belépett. –Áhh, szia Taylor. Mi még nem találkoztunk. Denise Jonas vagyok, Nickék anyukája.
-Jó napot, Mrs. Jonas! –köszönt Tay meglepetten.
-Tay, Denise azért jöt… -kezdte az anyja.
-Elmondhatom én? –kérdezte Denise.
-Természetesen! –mondta Mr. Adams.
-A fiaim, pontosabban Nick mesélte, hogy el kell költöznöd. És a férjem, Kevin azt mondta, hogy nagyon tehetséges vagy, és a Hollywood records és ő is szeretné ha befejeznéd a CD-t és a fiúk következő turnéján te lennél az előénekes.
Tay nem tudott megszólalni, ezért Denise folytatta:
-Ezért megbeszéltem a szüleiddel, hogy ha te is beleegyeznél, az elkövetkező 2 évre, míg a papád Londonba dolgozik, te hozzánk költözhetnél.
Taylor érezte, hogy le kell ülnie.
-Hogy én… a Jonas-házba…-kezdte, majd végre hangjára talált. –Azt akarja mondani, hogy költözzek magukhoz? kérdezte Tay.
-Csak ha szeretnél! –felelte Denise mosolyogva.
-Ez azt jelenti, hogy Kaliforniában maradhatok? Ashleyvel, Jennel, Nickkel, Joeval és a többiekkel? –sorolta Tay.
-Igen azt! Bár részt kell venned a turnékban és jól kell vizsgáznod! –mondta Mr. Adams.
-Anya… apa… ti megengeditek? –Taylor hangja teli volt reménnyel.
-Nagyon szeretünk kicsim, és iszonyúan fogsz hiányozni, de igazad van. Neked itt van az életed, és a barátaid. Nagyon jó barátaid, ahogy látom. És Denise azt mondja Londonban is fogtok turnézni. –mondta az anyja a könnyeivel küszködve.
-Taylor, mit felelsz? –kérdezte Denise.
-Igen, nagyon szívesen költöznék magukhoz. –mondta Tay boldogan.
-Jó, mert már kész a szobád. Akkor már csak két dolgot szeretnék kérni tőled. Először is, még ne szólj a fiúknak kérlek. Meglepetésnek szánom. Másodszor: kérlek szólíts Denisenek. –nevetett az asszony. |
bocsiiii : k*rva jóóóóóóóó :) annyiiiraaa :D
várom a kövit és rem ....nem tom mit remélek:D elfelejtettem xD |
29.fejezet
Nick tudta, hogy ostobán viselkedik, mégse tudta megállni:
-Tehát ezért! Ezért mondtad, hogy legyek csak a barátja. Mert magadnak akarod! –Nick szinte ordított.
-Hát te teljesen zakkant vagy, tesó! –sóhajtott Joe. –Semmit sem értesz. Tán féltékeny vagy?
-Miért tán nincs rá okom?! Én azt hittem próbáltok, még ti… nem is akarom tudni. –mondta Nick.
-Tesó, ha nem hagyod abba, még az is lehet, hogy lekeverek egyet. –kapta fel a vizet Joe. –1. nincs okod féltékenykedni, mert nem csináltunk semmit. 2. Ha jól tudom, Mirandával jársz és semmi közöd Tayhez. Egyébként csak próbáltam megvigasztalni!
-Na és miért kellett Tayt vigasztalni? –gúnyolódott Nick.
-Amíg le nem higgadsz, nem mondom el. –mondta Joe.
Nick nézte a bátyját.
-Jó nyugodt vagyok. –sóhajtotta.
-Taylor elköltözik Nick! –mondta Joe.
-Mi? Az nem lehet! Tay nem mehet, mi lesz a lemezével, a koncertekkel, velünk? –kérdezte Nick halkan.
-Hátt épp ez az. Londonba kell mennie. Nem maradhat itt. Vége az egésznek! Itt kell hagynia mindenkit, érted? Talán ezért kellett vigasztalni. –mondta Joe, bocsánatkérésre várva.
-Nem, nem fog elmenni! –mondta Nick, és közben kirohant a stúdióból.
És az anyjáig meg sem állt. Ekkor Miranda ért az ajtóhoz:
-Joey, hova rohant Nicky? –nyafogta. Joe az orra előtt csukta be az ajtót.
Nick ne is gondolt Mirandára, csak arra gondolt, hogyan tudná megoldani Taylor gondjait.
Anyja a konyhában ült és újságot olvasott.
-Anya, segítened kell! –ült le mellé Nick.
-Mi a baj? –kérdezte Denise.
-Anya, ugye meséltem már neked Taylorról? –kérdezte Nick, Denise csak bólintott. Nick folytatta:
-El kell költöznie, Londonba. Anya én nem engedhetem el! Neki itt kell maradnia!
-Úgy tudtam Mirandával jársz. –mondta az anyja.
-Igen, de… meg kell értened! Taynek itt van az élete, a barátai, az iskola.
Nick tudta, hogy nem mond ki valamit. Nagyot sóhajtott. –Szükségem van rá!
|
jó lett kivi vok mi lesz kövit! |
[302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
